Dédapám öröksége, orvosságok nélkül

A húszas évek előtt rendes orvosi ellátás még nem volt, és nem voltak elérhető gyógyszerek, a szegény ember mégis gyógyította magát. A parasztember a…

A húszas évek előtt rendes orvosi ellátás még nem volt, és nem voltak elérhető gyógyszerek, a szegény ember mégis gyógyította magát. A parasztember a kertjéből gyógyult,de a városiak is használták ezeket a gyógymódokat. Fő táplálékuk volt telente; bab, krumpli, káposztafélék, savanyítva is — Szabolcsban a bab mellé is savanyú káposzta került tészta helyet, mert ez ingyen volt, és sűrítette a levest. — savanyú káposzta jelentette a savanyúságot (salátát), persze nem tudták, a vastagbél normális működését támogatták ezzel. A háziasszonyok bőven használtak piros paprikát. Ezzel pótolták a C-vitamint.

Immunerősítőnek ott volt a tök, a sütőtök a tökmag (A prosztata legjobb védelmezője). Az asztalra mindig került kukorica, diós, mákos metélt. Reggelire mangalica szalonnát ettek, melyről ma már ismert, hogy tápláló, és tisztítja a vért. A szegény embernek nem telt cukros ételekre, a gyerekeket sem tömték édességgel. Így, ha a fertőző betegségeket nem kapták el gyerekként, magas kort értek meg dédapáink. Kár, hgy elfelejtettük étkezési szokásaikat.

Az állatokat nem tanítják, melyik növény mérgező a testükre, mégis minden állat tudja, mi nem jó neki, és azt nem eszi meg. Azt sem mondja meg nekik senki, melyek azok a füvek, amivel gyógyítani tudják a szervezetüket, vagy karban tartja a bélműködésüket, mégis megtalálják. (Elgondolkodtató, hogy a bent tartott kutyákat mért érik el azok a betegségek, mint az embereket?) Mi emberek is tudhatnánk, hogyan kerüljük el a betegséget, mégis kevesen foglalkozunk ezzel.

(forrás tudnodkellinfo)