Kedveskedő alma

Ha van kedvetek elolvasni, szívesen elmesélem a honlapunkon kedveskedő alma történetét.
Hol volt, hol nem volt egyszer nemis olyan régen, vagy talán elég régecskén, történt, hogy városunkba ellátogattak a nagyváradi Kis Stúdió Színház neves előadói, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos. Egy csodálatos előadással örvendeztették meg lekünket Wass Albert: Üzenet az otthoni hegyeknek. A fenyvesek és tisztások hangulata, az erdélyi emberek megannyi változó arca, kalauzolt végig Wass Albert szemeivel érzékelt világunkon.
” Rájövő tavaszon csak megeredt mind a tizenhárom almafa csonkja s nyár derekára már tizenhárom kis, sudár vesszőcske mutatott föl az égre. Az égre, mely esővel s napsugárral vegyesen öntözi kicsi Erdélyország földjét immár sok száz esztendő óta. S azóta is minden tavaszon nőnek egy araszt, kettőt. (…) Akik ott élnek baj és nyomorúság közepette a Kommandó körül, kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára. S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”
S egyszeriben Kis Törék Ildikó aláereszkedett a színpadról és a tengermély sötétben, csodahalk léptekkel elindult a nézőtérben, valahogyan felém tartott és kezembe dédelgette a képen látható almát (igen ez egy igazi alma fényképe). Elhozta számomra, számunkra a békesség és a szeretet gyümölcsét. Ekkor úgy éreztem, hogy valami nagy örökséget kaptam, valami olyant, melyet nem szabad az enyészetnek adnom. Azt a fedhetetlen jót, amit akkor kaptam gyümölcsőztetnem kell, újra és újra tavaszt játszva, táplálnom majd megszülnöm kell. S így sarjadzott ki a Varázsbokor, mely idővel Életfává érlelődőtt ( fényképe szintén fellehető honlapunkon). E bokor avagy fa termése apró gyümölcsőket hoz, galagonyát-mely nem más mint a népiesen ismert istenalma, isteni gyümölcs. A tavaszi domboldalak legszebb fehér ruhás menyasszonya.
Ez egy mese volt, igaz volt és Én most ezt elmondtam Néktek.
László Kajcsa Helga