“…minden esetre csodás ahogyan ismeretlen emberek felveszik a térből az informaciót, nem győzők eleget csodálkozni” eh

Ha van kedvetek elolvasni, szívesen elmesélem a honlapunkon kedveskedő alma történetét.
Hol volt, hol nem volt egyszer nemis olyan régen, vagy talán elég régecskén, történt, hogy városunkba ellátogattak a nagyváradi Kis Stúdió Színház neves előadói, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos. Egy csodálatos előadással örvendeztették meg lekünket Wass Albert: Üzenet az otthoni hegyeknek. A fenyvesek és tisztások hangulata, az erdélyi emberek megannyi változó arca, kalauzolt végig Wass Albert szemeivel érzékelt világunkon.
” Rájövő tavaszon csak megeredt mind a tizenhárom almafa csonkja s nyár derekára már tizenhárom kis, sudár vesszőcske mutatott föl az égre. Az égre, mely esővel s napsugárral vegyesen öntözi kicsi Erdélyország földjét immár sok száz esztendő óta. S azóta is minden tavaszon nőnek egy araszt, kettőt. (…) Akik ott élnek baj és nyomorúság közepette a Kommandó körül, kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára. S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”
S egyszeriben Kis Törék Ildikó aláereszkedett a színpadról és a tengermély sötétben, csodahalk léptekkel elindult a nézőtérben, valahogyan felém tartott és kezembe dédelgette a képen látható almát (igen ez egy igazi alma fényképe). Elhozta számomra, számunkra a békesség és a szeretet gyümölcsét. Ekkor úgy éreztem, hogy valami nagy örökséget kaptam, valami olyant, melyet nem szabad az enyészetnek adnom. Azt a fedhetetlen jót, amit akkor kaptam gyümölcsőztetnem kell, újra és újra tavaszt játszva, táplálnom majd megszülnöm kell. S így sarjadzott ki a Varázsbokor, mely idővel Életfává érlelődőtt ( fényképe szintén fellehető honlapunkon). E bokor avagy fa termése apró gyümölcsőket hoz, galagonyát-mely nem más mint a népiesen ismert istenalma, isteni gyümölcs. A tavaszi domboldalak legszebb fehér ruhás menyasszonya.
Ez egy mese volt, igaz volt és Én most ezt elmondtam Néktek.
László Kajcsa Helga

Mindig furcsán néztem amikor energiakezelésről hallottam. A jól bevált módszerekben hittem ami kézzel fogható volt és amit bizonyítani lehetett. Egy napon azonban mondhatom egy fadarabba beütött szeg (amit ráadásúl magam ütöttem) megváltoztatta mindezt, ugyanis beleléptem. Ekkor nem tulajdonítottam nagy fontosságot neki, de végűl antibiotikumok széles skálaját használtam, hogy a gyulladás meggyógyuljon. Sajnos hiába. Végűl műtétre voltam bejegyezve hétfőre. Pénteken viszont elmentem egy kedves barátnőnkhöz aki Pránanadival kezelt. Mit veszthetek vele? – gondoltam. Nem veszítettem, hanem nagyon sokat nyertem. Hétfőn saját lábamon jártam, fájdalom mentesen és teljesen meggyógyultam.
Ekkor találkoztam előszőr a Prananadi-val és azóta életem részévé vált. Közben kiderült az, hogy ez nem hokuszpók, ez nem varázslat és nem ámítás. Minden ami körbevesz energia és ezt lehet áramoltatni és bizonyítani is. Egyszerű mindennapi példát mondanék amit egy napon tapasztaltam. Ha egy koldus gyereknek mosolyogva őszintén megsimogatjuk az arcát megváltoztatja számára azta a napot vagy talán az életét.
László Kajcsa Barna